"Nem jött el az induláshoz, telefonon hiába hívtam, nem vette fel."

"Az utazás napján, az indulás előtt alig pár órával, nagy nevetgélés közepette felhívott a sofőr lány barátja (!) - természetesen bemutatkozás és minden egyéb, legalább minimum elvárható kör nélkül, és közölte, hogy "az autó elromlott, nem lesz út".

Egy dolog az, hogy borult az egész napom, eleve vidékről, busszal utaztam az indulási helyre is, ráadásul vasárnap, így aztán a teljes napom, és a több lépésben megtervezett utam felborult. De ha legalább a hirdető veszi a fáradtságot és hív fel, és legalább egy kicsit komolyabb/udvariasabb hangnemben, eszembe sem jutna rácsodálkozni, hogy egy 8 éves BMW csak úgy elromlik. Ettől még persze nincs kizárva (legfeljebb így nem volt valami hihető), de a dolgoknak akkor sem ez a módja, és a fennálló helyzetet nem így közöljük az utassal.

Persze azok után, hogy a leányzó utasként is 19-szer utazott és 11-szer mondta le az utat alig több mint 5 hónap alatt, már nem csodálkozom a komolytalanságon. Az életkor pedig nem mentség.

Az oszkár nem játék gyerekek. Ez nem volán, meg nem máv, hogy ha nincs kedvem, akkor mégsem megyek, aztán csak egy telefon és visszamondom..

Utasként sem szép dolog, sorfőrként pedig különösen komolyan kellene venni a dolgokat."