Válasz az értékelésre: "Nagyon kellemetlenül érint engem ez a negatív értékelés. Szülőként én ezt nem tettem volna, sőt inkább magamba fordulva elkezdeném keresni, hogy hol hibáztam. A tények a következők voltak: három utasom volt, köztük az említett gyerek (aki inkább nagygyerek, kamasz). Az egyik utasom és jómagam is időre mentünk az uticélunkhoz. Az út megkezdése után nem sokkal a fiatalember (gyerek) bősz telefonálásba kezdett, majd megkért, hogy álljunk meg egy pillanatra, hogy megnézhesse a hátizsákját, mert nem találja a személyi igazolványát, ami nélkül természetesen nehezen tudná átlépni a magyar-horvát határt. Megálltam egy pihenőnél, a fiatalúr tessék-lássék matatott kicsit a zsákjában, majd mondta, hogy nem találja. Ekkor engem szülőként picit levert a víz, de jóhiszeműen feltételeztem, hogy az utasnál van másik utiokmány, pl. útlevél. Na ez hiba volt. Ezután folytattuk utunkat, amikor is csengett a telefonom és a fiatalember édesapja volt a vonal másik végén, aki megkért, hogy legyek a segítségére, mivel a gyermek okmányai otthon sem találhatóak meg, ezért csináljunk egy teljes hátizsák rovancsot (amolyan szerb határőr stílusban, tehát még a koszos alsógatyákat is hajtsuk szét, hogy hátha meglesz...). Mivel nekem is van két kamasz gyerekem, ezért ezt készséggel megígértem, mivel tudom, hogy a fejükön kívül nagyjából mindent el tudnak hagyni. Megkért az édesapa továbbá, hogy ha a keresés eredménytelen lesz, akkor ugyebár a fiatalembernek nincs olyan okmány a birtokában, amellyel elhagyhatná az országot Horvátország irányába, ezért legyek szíves egy arra megfelelő helyen, értsd legközelebbi autópálya pihenő, a fiatalurat kitenni és ő azonnal elindul Budapestről, hogy mihamarabb biztonságba helyezze (és gondolom atyai kezelésbe helyezze) a tékozló fiút. A következő pihenő a pákozdi Sztráda étterem pihenője volt, itt egy fa árnyékában egy padon a hátizsák tüzetes átvizsgálásakor sem lett meg a keresett okmány, ezért az édesapa (!) kérésének megfelelően a fiatalembert otthagytuk, mivel nem maradt más választásunk a többi utasommal. Nagyon remélem, hogy azóta már ideiglenes személyi igazolvány kiváltása után meg tudta látogatni édesanyját Vir szigetén és együtt tudták élvezni a nyaralás örömeit. Természetesen a fenti értékelés írója, az édesanya semmilyen módon nem kapcsolódott be a leírt folyamatba, mert ha megtette volna, akkor valószínűleg nem írta volna meg a negatív értékelést, hanem inkább elsüllyedt volna szégyenében szülőként. Ja és még annyit, hogy Zára városától Vir szigete 25 km-re van..."

Válasz az értékelésre: "Az indulás 15 órakor lett volna Budapest-Bécs viszonylatban. 9 óra 9 perckor hívtam az utast, hogy elnézését kérem, de nem tudok mégsem indulni. Tehát az utas sajnos nem állít igazat."