"Néha rosszul vagyok az első ülésen, főleg a nagy ablakos, széles műszerfalos nagy első terű autókban. Szerencsére még soha nem kellett elől utaznom ilyen autóban 3 év Oszkározás alatt, és nem is túl sok ilyen autó volt eddig. Ebben az autóban viszont már utaztam elől az Attilával, felismertem mikor beültem, és eszembe jutott milyen rosszul voltam legutóbb mire hazaértem. Sajnos az utastársakat ez nem érdekelte, az egyik nem reagált, a másik hátul "aludni akart", de aztán rendes volt, és felajánlotta, hogy cseréljünk, mert megértette hogy tényleg baj van. A sofőr, Attila viszont nem vett komolyan, sőt, jót szórakozott, eszébe sem jutott, hogy segítsen. A sofőrök mindig segítenek ilyen esetekben mindenkinek, én ezt tapasztaltam, nem a cinizmust baj esetén. Attila azt mondta, "Nem érdekel" míg oda nem hányok, csak őt ne zavarjuk. Erre kiszálltam, mert ettől csak még rosszabbul lettem. "