Válasz az értékelésre: "Engedd meg, hogy számomra fontossági sorrendben reagáljak az elhangzottakra.

Először is, sajnálom, hogy nem érezted magad biztonságban. Ezt így, utólag az orrom alá dörgölni viszont egyrészt nem túl elegáns, másrészt, ha akkor szólsz, azonnal orvosolható lett volna. Dinamikusan, a forgalmi- és útviszonyokhoz alkalmazkodva vezetek. 20:40 körül szinte üres utakon autóztunk. Ha mégis úgy érezted, neked gyors a tempó, egy szavadba került volna, és lassabban megyünk. Igaz ugyan, hogy az eddigi közel 400 utasom közül még senki sem jelzett vissza hasonlót, de az ésszerű határokon belül ebben (is) rugalmas vagyok. 15 éve vezetek, eddig 550ezer km-t tettem meg, balesetem soha nem volt.

Zene: Nyilván mindenkinek más a hangerő-toleranciája. Érkezésemkor még csak átlagosnak sem nevezhető hangerőn szólt a zene, de mivel addig egyedül ültem az autóban, ez talán engedtessék meg nekem. Mivel utána kérésed nélkül is lehalkítottam a zenét, nem értem, hogy ezt miért kellett kihangsúlyoznod az értékelésben. Nálam alap, hogy ha pl. valaki telefonálni kezd a kocsiban, akkor a még halk zenét is teljesen letekerem.

Sok beszéd: Mégis, mire számítottál egy sportriportertől?

Kevés kérdés: Mindamellett, hogy nem feladatom kerekasztal beszélgetést kezdeményezni és levezetni, mindhárom utastól végigkérdeztem, hogy mivel foglalkozik, hol lakik/honnan költözött oda. Az, hogy ti tőmondatokban válaszoltatok, arról nem én tehetek. Tudod, ez is egy visszajelzés, hogy mennyit érdemes még kérdezni.

Szerintem érdemes lenne végiggondolnod, biztosan az Oszkár-e a neked való közösségi közlekedési forma.
"