Válasz az értékelésre: "Kedves Róbert!

Szerettem volna hamarabb reagálni, de csak most jutott rá időm, hogy olyan bőven fogalmazzak, ami nem félreérthető. A kritikád jogos! Túl sokat voltam egyedül, ezért átestem a ló másik oldalára, és sokat beszélek. A Te értékelésed segített, mert azóta jobban figyelek arra a közléseimben, hogy mi az a határ, ahonnan már magánjellegű egy téma, vagy megfogalmazás, illetve a beszélgetés során figyelek rá, hogy az útitársak milyen mélységig mennek bele 1-1 témába, és mi az ami már zavarba hozhatja őket.
Utunk során túl sokat beszéltem, és későn tértem rá a kiszállási pont kérdésére. Tudom, hogy a telekocsi nem taxi, és nem félek a gyaloglástól, ezért egyébként hangsúlyozni szoktam, hogy biztonsági szempontból a sofőr döntsön a kiszállás pontos helyéről, s másodlagosan kezelem az óhajomat, hogy a vágyott célhoz minél közelebb tegyenek ki lehetőség szerint. (A sofőrnek ebben a kérdésben nem szabad engednie, hiszen életek-egészségek múlnak rajta.) Az értékelésed óta jobban figyelek arra, hogy időben szóba hozzam a kiszállás helyét.
Értékelendő gesztus - főleg a mai rohanásban -, ha valaki időt szán arra, hogy a másik ember érdekében hosszabban fogalmazzon, ha az szükséges, és külön köszönöm, hogy nem a másik utas előtt mondtad ki ezeket a dolgokat, hanem tapintatosan, utólag fogalmaztad meg őket. Sok jó tapasztalatot, és élményt kívánok a telekocsizásban! :)
Üdvözlettel: M.Gábor "