del_5542
értékelése megvalósult
Utazás alapján:
"Részemről minden rendben volt az utazás során. :)
Ui.: Az értékeléseddel kapcsolatosan -
"Majdnem minden rendben volt, de végül hazaértünk. Alapvetően a sofőr barátságos és segítőkész, de amikor az autópályán szándékosan ráfékezett a mögöttünk haladó autóra, mert szerinte túl közel jött, akkor egy kicsit elkezdtem aggódni, hogy épségben hazaérünk-e. Nem hiszem, hogy 8 utassal bölcs dolog izmozni az autópályán 120-as sebesség mellett.
De pozitív értékelést adok, mert egyébként nem volt gond, és ezt betudom pillanatnyi átgondolatlanságnak." -
pedig köszöntelek az autók világában. Köszi az okos tanácsokat, de sajnos nem emlékszem a konkrét esetre, mert napi több száz km-t vezetek balesetmentesen és több ezer utas megelégedettségére. Eddig még senki nem említette, hogy azon aggódott volna, hogy hazaérünk-e? :) Jelentem, én mindig szeretnék hazaérni, mert családom van és élni is nagyon szeretek. Eddig sikerült is, 1990 óta minden nap, amióta vezetek. Minden esetre aki vezet, az tudja, hogy vannak egyezményes jelek, amelyekkel elősegíthető a közlekedés biztonsága. Ha nincs kitérési lehetőséged, ilyen jelzés lehet a követési távolságot durván megsértő erőszakos járművezetők finom figyelmeztetésére a féklámpa egyszeri vagy többszöri felvillantása, mert ugye jobb félni, mint megijedni. Hátul meg nincs kürt az autókon, pedig néha nagyon jól jönne. Hidd el, hogy pont a ti életetek, testi épségetek és biztonságotok a fő szempont, hiszen gondolj bele, hogy mi történne akkor, ha becsellenne eléd ilyen helyzetben valaki vagy eléd ugrana egy macska. Nos, pont akkor lenne nagy a baj. Hát persze, hogy épségben megérkeztetek, nem történt itt semmi dráma, csak lehet, hogy nem jártál még autópályán. Én sajnos nem csak, hogy jártam, hanem sok ráfutátos, súlyos sérüléses és halálos balesethez is vonulnom kellett, mint autópálya alosztály parancsnok-helyettesnek. Mondanám, hogy legközelebb szívesen mesélek ilyen esetekről, ahol az utasok át is élték (vagy nem élték) az izgalmakat, nem csak szerettek volna valami nagyot mondani, de inkább kihagyom és javaslom, hogy próbálj ki nálam biztonságosabban vezető autósokat is. Egyébként sajnálom, hogy az utazásunk során mindezt nem volt lehetőségem kifejteni, hiszen nem jelezted, hogy rendkívüli izgalmakat éltél át, pedig az lett volna a tisztességes dolog, nem utóbb üzengetni. Üdvözlettel: Dr. Gy. S. r. alezredes
Egyébként van olyan törzsutasom is, aki sms-eket írogat. Idézem a tegnapit, mert van, aki másképp látja: „Szia. Ne haragudj, hogy zavarlak, de ezt muszáj megírnom. Cs. M. vagyok, egy utasod. Sajnálom, hogy lemaradtam és kimaradtam az autódból. Egy szintén doktori diplomás emberrel utazom most, de lassan idegösszeroppanást kapok…” (részleteket nem írok, mert nem akarok senkit megbántani)… „Ne haragudj, de nagyon várom, hogy legközelebb veled utazhassak. Meg hogy felérjünk Budapestre és kiszállhassak…”"
2015. júl. 20.